GAY KÖNYV egy új fejezete

1990-91-ben kezdtem el egy könyvet írni felkérésre a meleg fiúkról. Nem a homoszexualitásról általában, hanem csakis a férfiakról, hiszen akkoriban Czére Gyöngyvér megírta a maga könyvét a leszbikus nőkről. Nem is bántam ezt a megosztást, hiszen a meleg fiúk jóval veszélytelenebbek voltak számomra… Sok időt töltöttem velük, máig is tartó barátságok szövődtek köztünk, néhányukat meg elfelejtettem. Akkor 10-12 interjú készült el, de a könyvet mégsem adták ki arra hivatkozva, hogy túlságosan is szimpatizáns lett, nehogy ez alapján támadjon kedve több fiúnak is meleggé válni… A kézirat – ami akkor még szó szerint volt értendő – kézirat maradt és itt hevert a polcomon, mígnem úgy tűnik, hogy az egykori anyag életre kel, újból feltámadt az igény a kiadására.

A régi formájában a könyv már nem felvállalható, bár az interjúk igen. Át kell írnom az egészet és új interjúkkal is kiegészül. Így alig egy hete elkészült egy friss, nagyon érdekes interjú, és most ezt a frisset teszem közzé érdekességként, kedvet teremtve az egészhez, ami remélem még idén napvilágot lát.

Minden interjúban azt kutattam, hogy ki mikor vette észre a másságát, és hogyan tért erre az útra. Választott lehetősége volt, vagy úgymond nem is lett volna más választása. Sok helyütt van magyarázat erre az életre, másoknál meg nincs. De azt tudjuk, hogy a homoszexualitás nem biológiailag, genetikailag meghatározott, hanem egy pszichés folyamat eredménye. (A fotó nem az interjú alanyomról készült, hanem csak illusztráció.)

EMBER VAGYOK! Nem nőbe vagy férfiba, hanem az EMBER LELKÉBE vagyok szerelmes!

Lacit 25 éve ismerem. Egy meggazdagodást ígérő üzleti cégnél ismerkedtünk meg, a munkatársam volt. Nekem nem sikerült a meggazdagodás, (ott, annál a cégnél neki se), de átment egy hasonló másikhoz és ott viszont bejött a számítása. Jómódú lett, cserélte a kocsijait, gyönyörű házat épített a családjának parkostul, majd tönkrement és elúszott a szép ház, minden. Laci hol a szegénységben élt, hol a bőségben, majd újból lecsúszott… De mindig felállt! Mindig optimista és jókedvű volt, szegénységében is adakozó, jószívű és elfogadó.

Alacsony termetű, kicsit hízásra hajlamos – tipikus jojózó -, de mindig feltűnően elegáns, amolyan tipikus úriember típus. Tüsi haj, fülbevaló és csokornyakkendő az öltönyhöz, hervadhatatlan, széles mosoly, lágy gesztusok. A hangja és a gesztikulációja feltűnően finom és nőies, a nevetése meg egyenesen egy lányé. Szinte mókás! Rögtön az első találkozáskor konstatáltam magamban, ez a cuki Laci fiú szerintem meleg akkor is, ha egyébként nős ember! Számomra ehhez nem fért kétség, de a kollégáim szerint ezt csak az én szexológusi szemem látta így… Később aztán kiderült, hogy igazam volt, van. Később jóba lettünk és többet beszélgettünk. Betekinthettem a magánéletébe, követtem a családi élete alakulását, majd szétbomlását is. Válása után aztán nekem is bevallotta, hogy meleg, és onnantól ez nyílt titok, illetve kifejezetten beszédtéma volt.

Kapcsolatunk, barátságunk egyre elmélyült, egyre őszintébben osztottuk meg gondolatainkat a világról, a spiritualitásról, szexualitásról, gyermeknevelésről, s miután kiköltözött külföldre, ott is találkoztunk vele. A Facebook jóvoltából a kapcsolatunk napivá sűrűsödött, és teljesen feléledt. Egyik haza látogatásakor a készülő könyv kapcsán készítettem vele az interjút 2017. májusában.

– Az egységes kép kedvéért téged is arról faggatlak, hogy hogyan kezdődött a meleg életed, hogyan és mikor ismerted fel a saját nemedhez való vonzódásod?

 

– Már gyerekkortól jöttek a felkínált lehetőségek, úgy 10-12 éves koromtól. Felnőtt (pedofil?) férfiak szerettek volna levetkőztetni, vagy kérték, hogy vetkőzzek le nekik, de én erre nem voltam hajlandó, mert szégyenlős voltam. Egyébként én nagyon sokáig fejletlen voltam, nem férfias, inkább kisfiús. Nem csak a termetem miatt! A hangom ugyan kialakult, de csak harmincéves korom felé kezdtem szőrösödni…

Édesapám egyébként szintén meleg volt, de ezt akkor nem tudtuk, csak sejtettük, és jóval később nyert igazolást a feltételezésünk. Egész életünkben velünk volt, hétvégeken velünk ebédelt, az asztalunknál ült egy férfi, apu jó barátja Laci, akiről a nevemet is kaptam. Egyszerűen a családhoz tartozott. Négyen vagyunk testvérek, három húgom van. Ők mindhárman heteroszexuálisok hagyományos szexuális vágyakkal, csak én lettem meleg.

Az apunak voltak még meleg barátai, akik időnként odajártak hozzánk, és gyakran ők kísértettek meg, de én erről a szüleimnek nem beszéltem.

-Mikor voltál először szerelmes és fiúba vagy lányba?

-Az első nagy szerelmet 13 évesen éltem meg, és egy lányba voltam szerelmes! De egy évvel korábban már csókolóztam – szintén lánnyal – és nagyon tetszett a dolog! A szex azért nem a lánnyal kezdődött, mert a szülei nagyon szigorúan nevelték és egyszerűen nem volt alkalmunk találkozni, összebújni, még mozizni vagy randevúzni se.

-Ezek szerint fiúval volt az első…

-Hát igen! A szüzességemet fiúval vesztettem el 14 évesen és nagyon szuper élmény volt! Életem egyik legmeghatározóbb élménye még akkor is, ha nem volt közösülés, csak orális szex. A srác 16 éves volt.

Ugyanazon a nyáron megesett ez egy lánnyal is a Balatonnál, egy este egy stégen, akkor közösülés is volt, és a lány velem egykorú. Az is jó élmény volt, de korántsem olyan fenomenális, mint a fiúval.

Innentől tudtam, hogy engem a fiúk is érdekelnek. A fiú miatt volt egy kis bűntudatom, mert tudtam, éreztem, hogy az ilyen kapcsolat egy lánnyal lenne “normális”, de azért nem nagyon kínzott ez a bűntudat…

-De hát – azt mondtad – az édesapád is meleg volt, nem?

-De ezt akkor még nem tudtuk egyértelműen, nem beszéltünk róla, csak felnőtt korban vált ez nyilvánvalóvá, világossá. Az biztos, hogy én százszor jobban éreztem magam fiúval, mint lánnyal. Utána már tudatosan választottam inkább a fiúkat.

-Hol tudtál ismerkedni?

-A helyi, kisvárosi szálloda bárjába jártam, ahová ismerősök vittek be. Nem volt könnyű, mert mint mondtam nagyon kisfiús voltam, és még huszonévesen is csak tizenévesnek néztem ki. De akkor még csak 17 voltam, és a bárban érett férfiak üldögéltek vadászva. Ki nőre, ki meg fiúkra… Mindettől függetlenül először megint egy nőbe lettem szerelmes, egy nagymellű, mikrofonfejű, nagy hajú nőbe, és mindenképpen vele szerettem volna megismerkedni, de a haverok lebeszéltek róla, hogy úgysem állna szóba velem. A cipője talpán nem a cipő ára volt felírva, hanem az övé… A haverok hívták fel a figyelmem arra, hogy a prostitúcióval milyen könnyen, milyen jól lehet keresni.

Aztán egyszer odajött hozzám a pincér, és jelezte, hogy az egyik úr szeretne megismerkedni velem. Érett ötvenes volt. Odahívott az asztalához és nagyon udvariasan beszélgettünk, majd felhívott szobára. Felmentem vele és tudtam miért megyünk… Ő volt az első, aki fizetett is nekem, miközben én magam is remekül éreztem magam és nagyon jót szórakoztam. És megszédített a pénz szaga…

-Innentől te prostituált lettél?

-Húszéves koromig fiú prostituáltként éltem. Nem volt benne semmi kényszer, saját döntésből, saját elhatározásból, szórakozásból, és mellesleg nagyon jól lehetett keresni is vele. A nyolcvanas évek elején jártunk. Egy este megkerestem azt a pénzt, amit az eredeti szakmámmal egy hónap alatt se… És mindemellett remekül éreztem magam ebben a szerepben! Nagyon jól szórakoztam, élveztem a sikert, a kényeztetést.

-Laci, te bizonyára tudod magadról, hogy – még most is – nagyon nőies vagy. A szexben is te vagy a nőies passzív fél? Ráadásul akkor még fejletlen kisfiús testtel.

-Ah! Ah! – csattan fel Laci! – Neeeem! Engem nem lehet megdugni! Én férfi vagyok! Abszolút férfi, minden helyzetben, nővel is, férfival is. Abszolút aktív. Tudom, hogy a külsőm, hangom, gesztusaim nőiesek, lágyak, de ez csak a megtévesztés… ami persze nem tudatos…

-Tudod, hogy megleptél? – és jelzem pozitív csalódottságomat.

-Tudom, látom, gondolom… De így van!

-Nem féltél a prostitúció ideje alatt, hogy lebuksz, megbüntetnek, bűncselekménybe keveredsz, megfertőződsz? Akkor már tudtunk az AIDS-ről is.

-Eszembe se jutott. Éltem az arany életem.

-Meddig?

-Három éven át, húszéves koromig, és akkor tudatosan leálltam a fiúkkal. Egy diszkó, szórakozóhely szervezésébe fogtam, ott sok lány volt.

-Úgy tudom, azért nem egészen úgy van, hogy valaki saját elhatározásból hol homoszexuális, hol meg hetero… Vagy biszex, mint te!

-Ugyan már! Ezek címkék, amiket az emberekre ragasztanak, de ezeket le is lehet szedni! Én nem vagyok se homo, se hetero, se bi… Most már tudom, hogy EMBER vagyok, aki hol nőbe, hol férfiba szerelmes, mindkettőt képes megkívánni. Soha, de soha nem a testbe, a szexualitásába vagyok, voltam szerelmes, hanem mindig a LELKÉBE! Nekem mindegy, hogy férfi vagy nő. Ha a lelke megérint, akkor a párom lehet.

-És saját döntésből leálltál. Miért?

-Talán meglepő… de azért, mert gyereket, családot szerettem volna, és ez a vágy huszonegy, huszonkét éves korom körül, a katonaság után erősebb lett a szexuális vágynál. Először adoptálásban gondolkoztam, körül is néztem árvaházakban, de azt mondták, hogy egyedülálló férfiként nulla esélyem van gyermeket örökbe fogadni. Beláttam, hogy akkor magamnak kell gyermekeket nemzeni, de ehhez nő kell.

-Állj! Te voltál katona is? Nem tűnt fel senkinek, hogy meleg vagy?

-Persze, hogy voltam, leszolgáltam a kötelező időmet, a másfél évet, és az az időszak full szexszel telt el. Bent a laktanyában is, a kimenők ideje alatt is. Volt bent egy tiszt, aki szintén meleg volt, ő benne volt a bulik szervezésében és falazott is nekünk. De közben udvarolgattam is lányoknak, a szüleim is várták tőlem, hogy katonaság után nősüljek meg, és várták haza a menyecskét, várták az unokákat. Lelkesen próbálkoztam.

-És komolyan is vetted?

-Igen! Képzeld négy gyűrűs menyasszonyom is volt!

-Négy? Abból egy is elég!

-Szeretek tiszta lappal játszani. Mind a négynek elmondtam, hogy fiú prostituált voltam, nehogy később derüljön ki és legyen ebből gond. Amikor ezt megtudták, mind visszaadta a gyűrűt. Volt, aki hozzám vágta, de volt, akivel ennek ellenére barátsággal váltunk el, de nem kértek a múltamból. Mindegyikkel tökéletes szexuális kapcsolatot tudtam létesíteni, mindegyiket szerettem. Teljes értékű voltam, vagyok a férfi szerepben!

-Aztán mégiscsak lett feleséged…

-Kata 16 éves volt, amikor megismertem, 17 évesen eljegyeztem, és amikor elmondtam neki is a múltamat, ő nem hitte el! Csak nevetett rajta és hozzám jött feleségül. Sokáig nagyon szerelmes voltam belé. Tizennyolc évesen megszülte az első lányunkat, majd még kettőt. Összesen három lányunk született, és én 17 éven keresztül hűséges férj, szerető apa voltam, eszembe se jutottak a fiúk.

-Ezt alig akarom elhinni. Ennyire szabályozható lenne a vágy?

-Részemről teljesen az!

-És hogyan feleltél meg az apa szerepben?

-No, ez már érdekes! Kata hihetetlenül könnyen esett teherbe és még könnyebben szült. Mindig akkor lett terhes, amikor mi úgy akartuk, gond nélkül kihordta a babákat, majd percek alatt szülte meg őket. A harmadik szülés apás szülés volt, második tolásra azt mondta az orvos, hogy segítsek rá a hasánál egy kis nyomással, és a kislányom csak úgy repült ki belőle, az orvos a levegőben kapta el! A legkisebbik lányunk 4700 grammal született 10 perc alatt, és egyik gyerek se volt négy kiló alatt. Viszont egyik babánál se volt teje. Nem tudott szoptatni.

Én megengedhettem magamnak, hogy mind a három gyereknél hónapokig otthon maradjak velük. Egyrészt mindenben segítettem Katának, hogy ne kelljen fáradnia, elláttam a házi munkát, megfőztem – mert azt nem tudott – megetettem a babákat, mert mind tápszeren nőtt fel. Gyakorlatilag szinte én voltam GYES-en, és én voltam a gondoskodó anyjuk. Én dajkáltam őket, keltem fel hozzájuk éjjelente. És örömmel tettem ezt, nekem ez természetes volt. Kata korántsem volt ennyire gondoskodó, gyakran volt ideges, gyakran kiabált a gyerekekkel. Én soha. Anyám mondta is nekem: Lacikám, neked ez a nő csak arra kellett, hogy a jó mag jó földbe kerülhessen, a többi már a te dolgod volt! Talán valamennyi igaza is volt, de ne feledjük el, hogy őszintén csináltam, nem kellett hazudni senkinek, én szerettem Katát! Szerelemmel szerettem.

-És tizenhét évig a homoszexualitás eszedbe sem jutott?

-Egyáltalán nem esett nehezemre a hűség sem. Boldog voltam a családommal. A szexuális életünk nagyon aktív és színes volt, ő ebben volt a legjobb.

-És mégis elváltál… Miért?

-Óriásit buktam egy pénzügyi tranzakción. Milliókat vesztettem, és a közel ötvenmilliós szép házunkat el kellett adni fél értéken, amit ő sohasem tudott feldolgozni. Feszültek voltunk, állandóan veszekedtünk, költözni kellett, sokkal rosszabb körülmények közé kerültünk. Ez a feszültség egyszerűen elviselhetetlenné vált. El is határoztam, hogy ebből ki kell lépnem, mert ez már nem elviselhető.

-Három gyerekkel a hátad mögött?

-Ez nagyon érdekes volt! Ezt nem gondoltam át, csak arra gondoltam, hogy bejelentem otthon, hogy elmegyek, elköltözöm albérletbe, ők maradjanak együtt, Kata majd talál magának mást… Tudtam, hogy a kialakult helyzet az én hibám.

Egy este bejelentettem, hogy én elmegyek otthonról. Elköltözöm. Mindezt a gyerekek is hallották, és nagyon kétségbe voltak esve. Ezért gyorsan hozzátettem – ezt előre nem gondoltam végig -, hogy aki akar velem jöhet. És képzeld, mind a három lány viharos sebességgel eltűnt a szobájában, majd percek múlva mindannyian ott álltak az előszobában hátizsákkal, becsomagolva, és mondták, hogy mind a hárman jönnek velem. A legkisebbik akkor volt négyéves… Magam is meglepődtem, de nagyon boldog voltam!

-Ez viszont sokat elmond arról, hogy a gyerekek hogyan éreztek az anyjuk iránt!

-Ez bizony nagyon konkrét vélemény nyilvánítás volt! És nem én szerveztem meg, nem én bujtottam fel őket. Ők akarták ezt így!

És ekkor elköltöztünk együtt albérletbe. Egy régi lakótelep lakását kaptuk meg az önkormányzattól, amit szépen felújítottunk. Nagyon-nagyon boldog időszakot éltünk meg ott, mi négyen! Én otthon dolgoztam, varrtam, és minden nap főztem, a gyerekek iskolába, óvodába jártak, én elláttam őket. Nagyon szép, beszélgetős, gyertyafényes vacsoráink voltak minden nap, ahol az asztalnál elmesélték a gyerekek, hogy mi minden történt velük. Szinte egymás szavába vágtak, harcoltak a szóért, hogy beszélhessenek. Végül egy fakanál ment körbe, és mindig csak az beszélhetett, akinél a fakanál volt… Nagyon boldogok voltunk így!

A válóper csúnya volt és három évig elhúzódott. Én közben közelebbi ismeretségbe kerültem a legkisebbik lányom óvónénijével. Randizgattunk, találkozgattunk, neki is volt egy kislánya. De nem tartottuk célszerűnek kilépni a kapcsolattal a nyilvánosság elé, mert még tartott a válóper, és nem szerettem volna, ha ezt Kata felhasználja ellenem. Így aztán ez csak négy hónapig tartott.

Nem sokkal a per lezárása után megint megismerkedtem valakivel, akinek szintén volt egy kislánya is. Randizgattunk, néha eljöttek hozzánk, sőt néha ott is aludtak nálunk. Hát, a lányok, nagyon csúnyán viselkedtek velük! Szinte kiutálták őket! Ez a kapcsolat is csak két hónapig tartott. Mindenféle kifogást találtak, szó szerint elüldözték onnan, és nem hagyták, hogy nőt hozzak a házhoz.

Azt mondták a lányok, hogy nekik pót-anyuka nem kell! És pót-apuka? – kérdeztem. “Hurrá, az jöhet!” – volt a meglepő válasz, ami meghatározta a követendő irányt.

Itt szeretnék megjegyezni valamit. Laci női-férfi szerepe nagyon változatosan alakult egész életében. Külsőleg férfi, lelkében nő, és megnyilvánulásaiban is nőies, miközben 100 %-os férfi nővel és férfival is. A házasságban is Laci volt a nő, a férfi, az apa és az anya egy személyben. Vezette a háztartást is, mert szíve választottja nem volt házias, nem volt lágy és nőies. Ha vendégek jöttek, akkor is Laci főzött, de ezt a vendégek sohasem tudták, mindig úgy tudták, hogy Kata ilyen ügyes. Mégis, Laci őszintén tudta szeretni, és tisztelni azért, hogy a három gyermeket világra hozta. Nem csoda, ha a gyerekekben is zavar keletkezett a nemi szerepek tekintetében! Mivel a négy lány gyermek Lacit az ANYUKÁJÁNAK tekintette, minden felbukkanó nőt konkurenciának, elüldözendőnek éreztek. Nekik az APA HIÁNYZOTT a teljességhez, amit viszont csak egy férfi tölthetett be. Igaz, azt nem tudták, hogy két férfi helyzetben is az “anyjuk a férfi” és valójában csak nőies férfit kaphatnak. Így lelkesen támogatták Laci férfi kapcsolatát, semmit se tudva Laci életének előzményeiből és a nagypapáról.

És ez idő tájt Laci életében két furcsa dolog is történt. Az egyik, hogy a környékből ismerősök és ismeretlenek kezdtek el hozzá fordulni párkapcsolati, gyermeknevelési tanácsokért, és elkezdett ilyen típusú munkát is végezni tiszta szívvel, nagy örömmel, anyagi ellenszolgáltatás nélkül.

A másik sokkal kellemetlenebb volt. Laci megbetegedett. Nyomást érzett a mellkasában, elnehezedett a légzése és a tüdőgondozóban így fogalmazta meg panaszát: “Doktor úr! Van valami a mellkasomban, ami nem az enyém!” Almányi kötőszövet daganatot diagnosztizáltak nála, és elküldték biopsziára. Nem lett jó az eredmény és azonnal elkezdték nála a kemoterápiát és a sugárkezeléseket. Nagyon rosszul érezte magát tőle. Egy nap megvárta késő este a kezelőorvosát és megkérdezte: “Mondja doktor úr! Mekkora az esélyem a gyógyulásra a kezelések után?” “50-50 %” – hangzott a válasz. “És ha nem vállalom ezeket a kellemetlen kezeléseket? Akkor?” “Akkor is 50-50 %” – volt a válasz. “Akkor én ezt nem szeretném” – volt Laci válasza. Majd otthon minden áldott nap többször is lefeküdt a földre lazítani, a mellkasára tette a kezét és ezt mondogatta: “Kisebb, kisebb, még kisebb, egészen parányi, eltűnt! Kisebb, kisebb, még kisebb, egészen parányi, eltűnt!” Naponta többször is mantrázott. És megtörtént a csoda. Nyolc hét után az almányi daganatnak a tüdejében nyoma se volt! Teljesen gyógyulttá nyilvánították!

-Fantasztikus vagy! Tudtad, hogy mit csinálsz?

-Nem! Csak azt tudtam, hogy élni akarok és fel akarom nevelni a lányaimat. Ez a betegség még a hasznomra is vált. Ugyanis növekedésgátló hormonokat kaptam, azokat beszedtem. Hatására a testem teljesen átalakult, széles lett a vállam, kicsi a fenekem, olyan férfiasan csinos lettem, mint még soha. Ennek örömére gyorsan fel is regisztráltam egy internetes oldalra, ahol elkezdtem magam hirdetni, mint sokat tapasztalt férfi prostituált. És ekkor kezdődött a második prostituált korszakom, ami csak két évig tartott, 44-46 éves koromig. Ekkor a legnagyobbik lányom már 18 éves volt, ő tudott erről, és ő segített, ő volt a gyerekekkel, ha én elmentem “dolgozni”. Lakást béreltem a városunkban, meg még két másik városban is, ott fogadtam a vendégeket.

-És ripsz-ropsz megint átálltál a fiúkra?

-Igen, és remekül kerestem! De ez már korántsem volt olyan élvezetes, mint korábban. Úgy hirdettem magam, mint érett, tapasztalt férfi, és hihetetlenül drágán! Nagyon kapós voltam! Annyira jól ment az üzlet, hogy magam se gondoltam volna! Jól szituált emberek, kivétel nélkül mind nősek, családosak, jó egzisztenciájúak, sportolók, üzletemberek, politikusok, akik a külvilág felé férfiak, de valójában passzív meleg férfiak voltak. Előfordult, hogy napi 5 vendégem volt, amit már alig bírtam fizikailag. Ezért potencianövelőket is szednem kellett. Féltem, hogy ez már meg fog ártani nekem. A fertőzésektől is elkezdtem félni.

Igen ám, de… Megváltoztak az igények! Sok lett a perverzió, a fura elvárások, amiket teljesítenem kellett. Magam is rácsodálkoztam, hogy miért csinálom ezt? Meddig kell, hogy elmenjek a pénzért? Néha már undorodtam magamtól, de a jó kereset vonzott, és Budapesten is kivettem egy lakást. Na, ez az, amit nem kellett volna! Ugyanis ott rontottam a bejáratott meleg prostituáltak üzletét, túl nagy volt a kereslet irántam, túl nagy emberek kezdtek hozzám járni, míg a végén megfenyegettek. Telefont kaptam: “Ha nem tűnsz el a városból, lámpavason fogsz lógni!…” Kiszálltam. És nemcsak a városból, hanem az országból is eltűntem. Örökre.

Már kiszálltam az üzletből, de a városunkban maradtam, amikor is megismerkedtem valakivel. Már három éve ostromolt engem Peti, de nem akartam találkozni vele. Egy fiatal, csinos, roma srác volt. A fotóm alapján belém szeretett, de azt hitte, hogy én egy nagy darab, drabális állat vagyok. Ő meg önmagáról undorító kis “nyunyóka” képeket küldött, ami engem nem fogott meg. Aztán úgy hozta a sors, hogy lejött hozzám egy randira, és amikor a vonatról leszállva megláttam, azonnal belém csapott a villám… A fényképekhez képest egy homlokegyenest ellenkező férfi jött szembe velem. Szerencsére…

Azonnal szerelem alakult ki. Elvesztem a lelkében! Egy remek este után együtt aludtunk, és reggel ébredve éreztem, hogy a lelkem az övé. Csak annyit kérdeztem tőle reggel: “Te is?” “Én is!” – volt a válasz.

Csak egyet nem tudtam. Peti HIV pozitív volt, akkor már két teszt eredménye is pozitivitást mutatott, a harmadik eredményét várta, de minderről egy szót sem szólt. Én pedig az első randin megfertőződtem. A betegség bombaként robbant bennem! Influenza-szerű tüneteket hozott, két hét alatt 15 kg-ot fogytam. Étvágyam az pedig volt. Szerencsére így a betegség könnyen felismerhető volt és azonnal elkezdték kezelni. Az első három hónapban a HIV gyógyszer gyors javulást hozott.

Laci – már fertőzötten – hivatalosan, az önkormányzati anyakönyvvezető előtt is házasságot kötött Petivel. A két férfi került a család élére, a lányok teljesen elfogadták őt.  Ahogy nőttek a lányok és fiúk is bekerültek a családba, teljesen elfogadták, hogy barátnőjüknek két apukája van… Soha, semmi sem volt titok. Kiköltöztek külföldre, jó messzire, majd nem sokkal később a három lány is kiköltözött hozzájuk. Jelenleg ott élnek, ott járnak iskolába, ott kötik a kapcsolataikat a közben felnőtté cseperedő lányok.

Laci házassága Petivel zátonyra futott, és hivatalosan is elváltak. Peti kifosztotta Lacit, de Laci szinte mindent visszakapott az Élettől, és újra lábra állt néhány hónappal a válás után. Jelenleg teljesen gyógyultnak vehető, a HIV vírus már nem mutatható ki benne, sőt szerv donornak is elfogadták őt.

Nemrég meglátogatott itthon – amikor ez az interjú is készült – és utána egy jó kis spirituális szeánszra mentünk együtt. Még késő este is odajött és azt magyarázta:

-Nem más tehet arról, hogy én ilyen vagyok, voltam. Mindent én magam akartam így, a saját döntéseim okán éltem így az életem. Ötven elmúltam, még komoly terveim vannak. Mindent természetesnek élek meg. Jelenleg barátnőm van, megint nőbe vagyok szerelmes, de a lányok őt se nagyon akarják elfogadni…

Sokat beszélünk arról, hogy mi a normális. Mi az, hogy “normális”? Minden az, amit elfogadunk és megélünk. Karmikus? Sorsszerű? Természetes! Így jó! A vágy pedig megszületik azért, mert nem csak testiségről van szó! Hanem a lelkek kapcsolódásáról! A játékról! Mert a szex a felnőttek játéka!- mondja végül Laci.

 

Sz. Mikus Edit