Őszintén – az ő szintjén… A gyerekek felvilágosításáról
A SZEXRŐL GYEREKEKNEK? DE HOGYAN?
Néhány hete egy napközis elsősök számára kiadott kifestőkönyv kavart vihart az emberek közt, keltett felháborodást szülőkben és pedagógusokban egyaránt. A könyvnek nincs szerzője, a címe annyi, hogy: nem a gólya hozza?, és a lényeg csak egy szalagcímként megjelent mondat:
“…apa beteszi a fütyijét anya puncijába és nagyon boldogok…”
Először egy négy lányát egyedül nevelő, sokat megélt apuka írt nekem: még én is belepirultam ebbe a mondatba és feháborítónak tartom. Más azt írta, hogy a szerzőre tetováltatnám! Aljas, felháborító, és sorolhatnám a becsmérlő szavakat. Pedig… Nem helytálló a mondat? Valaki másképpen tudja esetleg? Vagy TÚLSÁGOSAN is nyitott, nyílt és őszinte? Ez a baj? Ja? És az illusztrációk:
Kimásolás nélkül mindenki megnézheti az eredeti cikket az illusztrációkkal.
Nem szépek, nem túl kirajzoltak, de őszintén szókimondók a rajzok is, amik egy Dániában 42 évvel ezelőtt könyvből valók!
Tehát mi 42 évvel később sem vagyunk alkalmasak ennek a befogadására?
Egyetértek a könyvvel és pártfogolom ezt a kifestőt? NEM! Nem erről van szó, hanem a téma árnyaltságáról, és ezért ültem le a géphez, hogy leírjam és megosszam a gondolataimat.
A Magyar Szexológiai Társaság elnöke vagyok ugyan, de ez nem egy hivatalos állásfoglalás, ott sem értünk egyet sok mindenben, nincs egységes vélemény, ez a magánvéleményem. Egy olyan szexológusé, aki 38 éve dolgozik a szakmában, és több, mint kétezer felvilágosító előadást tartott szerte az országban ötödikes korosztálytól nyugdíjas klubokig. Tehát bőven van tapasztalatom. És felneveltem két gyereket.
Mikor kell kezdeni a felvilágosítást?
Nincs életkor, csak egy alapszabály: AMIKOR A GYEREK KÉRDEZ, akkor kell neki válaszolni az életkorának megfelelő szinten, de nagyon őszintén, és kizárólag a valóságot. Kérdezhet háromévesen is és huszonévesen is! A legnagyobb baj az, ha semmikor se! Na, akkor kell igazán odafigyelni arra, hogy a gyerek miért hárítja a témát, miközben egyfajta érdeklődés teljesen természetes.
Mit kell molndani a gyereknek?
Csakis az igazat! Akkor térjünk vissza az ominózus mondatra. Nem igaz, hogy az apa fütyije megkeményedik stb?… De! Csak éppen nem APA ÉS ANYA szereppel kellene elmesélni, még csak nem is kisfiú-kislánnyal, hanem férfi és nő szereppel. Nem jó, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy anya és apa is szexszel, habár valószínűleg – és remélve -, hogy igaz. Majd akkor beszélünk apa és anya – eme oly nagyon titkos és bizalmas, “bűnös” tevékenyégéről – szexualitásáról, ha kifejezetten erre kérdez rá a gyerek! Akkor ti is? Igen, akkor be kell vallani, de nem kell lerajzoltatni és kiszíneztetni vele a kérdéses nemi szerveket…
És mi van akkor, ha nem kérdez a gyerek? Vagy ha kifejezetten hárítja a témát, hogy “engem ez egyáltalán nem érdekel”? Ilyenkor jön az INDIREKT FELVILÁGOSÍTÁS, azaz azt javaslom, hogy anyuka vagy apuka hívja meg haza egyik barátjnőjét, barátját, és beszélgessenek vele a szexualitásról úgy, hogy teret adjanak a gyereknek arra, hogy lefülelje (leradarozza, hiszen ebben profi) a valós tartalmat, aminek természetesen ilyen nívójúnak kell lennie! Még büszke is lesz a gyerek, hogy kihallgathatta ezt a fontos beszélgetést…
Ha pedig feltűnően hárítja a gyerek a témát, akkor érdemes vele elbeszélgetni önismeretről, szeretetről, az ő elképzeléseiről a szerelemről, mert ez a hárítás egyáltalán nem elfogadható, valami lelki trauma sejlik mögötte. Mint ahogy abból is lelki trauma lehet, ha valaki rosszkor, rosszul időzítve, rossz (túl naív, vagy túl direkt) információkat kap.
Az egyik kliensem egy életre megundorodott a szextől, mert az édesanyja – amikor ő még csak 7-8 éves volt és egyáltalán nem érdeklődött a szexről – elmondta neki, hogy a szex az tulajdonképpen abból áll, hogy a férfiak beteszik a fütyijüket a nők puncijába, és ettől jól érzik magukat. (Majdnem ugyanaz a szöveg, mint a mostani kifestőkönyvnél!) Anyuka szerette ezt a tevékenységet, és félig-meddig a gyerekek előtt zajlott a nemi élete, emiatt a gyerekeit ehanyagolta, gyakran verte. Ez nem felvilágosítás, hanem elriasztás volt, ráadásul ez arról nem szólt, hogy ez bármikor a nőknek is örömöt okozó lenne!
Hogyan kell zajlódjon a felvilágosítás?
- Amikor kérdez a gyerek azonnal válaszolni kell, az Ő SZINTJÉN, és őszintén.
- Ha kérdez, a meglévő jó felvilágosító könyveket felhasználva kell megadni a válaszokat, és leülni vele egy őszinte és nyitott beszélgetésre.
- Ha zavarban van, akkor jöhet az INDIREKT FELVILÁGOSÍTÁS, amit fentebb leírtam.
- Ha nagyon hárítja és hallani se akar róla, akkor óvatosan puhatozózzunk (ne lélegezzünk fel, hogy de jó,mégsem kell beszélni róla!), ezt is fentebb leírtam.
- Ha még mindig nagyon hárít, vigyük el pszichológushoz!
- Ha még húszéves kora után is hárítja a témát, gondolkozzunk el azon, hogy valamit nagyon rosszul csináltunk, és valamit nagyon elmulasztottunk…
Ha jól, és mindig időben tettük a dolgunkat, akkor felnőttként se lesz rest hozzánk fordulni ügyes-bajos párkapcsolati gondjaival, esetleges zavaraival, mert működik a szülő és gyermek közötti bizalom, és ha még mindig gond van, el lehet küldeni szakemberhez. Vajon hányan mernek erről beszélni a szüleiknek? Ugye, hogy nagyon kevesen? Mert abban a családban ez a fajta nemi nevelés nem volt jó!
Mik a jó felvilágosító könyvek? Már több is van. Még mindig elérhető a kiváló Peti, Ida és Picuri című svéd könyv, vagy az újból kiadott Így működik a tested, vagy a Sehány éves kisleány (gyönyörű illusztrációkkal), vagy a Nemi életről kicsiknek (spanyol) vagy a Kis fütyikönyv és Kis puncikönyv (szintén svéd könyvek). Mindegyiket pszichológusok lektorálták, szakértették, egyik jobb, mint a másik! Van, ami még kapható, és van, amit neten lehet használt könyvként beszerezni. Ezek a könyvek nem azért készültek, hogy megvegyük és a gyerekek kezébe adjuk! Hanem hogy ha kérdez a gyerek, ezt a kezünkbe véve elmagyarázzuk a lényeget és ne nekünk kelljen “móricka-rajzokat” készítenünk. Az őszinte, intim, személyes beszélgetések kiegészítője, és nem helyettesítője a sok jó könyv! Ezt nem lehet azzal pótolni, hogy kifestőkönyvként a napköziben odaadjuk a gyereknek, hogy “színezd ki apuka fütyijét és maradj csöndben!” Ám egy dolog biztos: ezek után a gyerek kérdezni fog. És marad a kétség: jól válaszolni is fog valaki?
Felvilágosítás különböző szinteken
Néhány hete voltam egy kecskeméti általános iskolában ilyen témájú előadást tartani. Az ötödikesek is nagyon figyeltek, de nagyon-nagyon különböző érettségűek voltak! Úgy kellett fogalmaznom, hogy ne legyen se sok, se kevés az információ. A kevés nevetséges, a sok meg sokk lehet… Maradnak a kérdés lehetőségek! Az egyik túlkoros fiú (aki nem azért volt túlkoros, mert nemtudás miatt ismételt volna, hanem két osztályt itthon ismételt, mivel korábban Ausztriában járt iskolába) már Ausztriában is hallott előadást, amikor ott volt ötödikes, és ott egy orvos a szexuális pozíciókról tartott órát nekik! Meg perverziókról, szexuális szokásokról… Most én voltam kevés, vagy az volt sok(k)?
A nyolcadikosoknak annyira tetszett, hogy az osztályfőnök további órákon folytatta a témát velük, és tőle is kérdezhettek. Uganakkor tavaly év végén egy másik iskola hatodikosainak is tartottam ugyanilyen órát, a gyerekek élvezték, a szülők meg felháborodtak, hogy az ő gyerekeik még nem érettek erre… Vajon miből gondolták ezt? Szerintem nekik is hallani kellett volna!
Volt arra is példa nem egyszer a prakszisom során, hogy a gyerekekkel párhuzamosan a szülőknek is tartottam előadást arról, hogy mit mondtam a gyerekeiknek, és mire hogyan reagáljanak ők otthon. Ennek frenetikus sikere volt! Nem csak azért, mert a szülőknek sem árt a megfelelő információ, hanem mert egy kis módszertant is kaptak hozzá.
Felvilágosítás és pornográfia
Ha hallgatunk, akkor sem lesz a szex téma elkerülhető a gyerekek számára. Ugyanis van mobil telefonjuk, táblagépük, otthon laptopjuk, és jobban értenek hozzá, mint a szülők. Letöltik, megnézik az egymásnak küldött oldalakat, rátalálnak a pornóra, már alsó tagozatban megnézik, nem értik ugyan, de AZT HISZIK, hogy ha ezt látták, akkor A VALÓSÁGOT LÁTTÁK ÉS MINDENT TUDNAK RÓLA! És ezek után tényleg nem kérdeznek, ők úgy viselkednek, mintha mindent tudnának. De a pornó nem felvilágosító, hanem romboló!
Csak szeretném elmondani a szülőknek, hogy hívtak ki olyan iskolába előadást tartani, ahol az alsótagozatos másodikos (!) fiúk egymást orálisan kielégítették a fiú vécében, ez kiderült, de nem tudtak a tanárok és szülők mit kezdeni a témával. Ötödikes kislányok önkielégítést csoportosan gyakoroltak – ez is kiderült – és jó hírű (egyházi) iskolában hetedikes fiúk pornófilmet forgattak az osztálytársaikkal, ami – hogyan, hogyan nem? – felkerült a netre is…
Tehát mikor kezdjük a felvilágosítást? Korai a hatodikosoknak, amikor a hetedikesek meg filmet forgatnak?
Egy nagyon aranyos viccel fejezném be a mondandómat:
Az óvodások sétálnak a parkban és meglátják az “emeletes kutyákat” .
- Óvónéni! Óvónéni! – kiált az egyik kisfiú. –Mit csinálnak a kutyák?
- Hááát… – vakarja a fejét zavarában az óvónéni – tudod az úgy van, hogy az egyik kutya eltörte a lábát, és a másik a hátára vitte, hogy haza tudja vinni – mondta a választ pironkodva.
- Ó, milyen pjaktikus! – csapja össze a kezét a kisfiú. – És közben dugni is tudnak!
Ennyit arról, hogy mit, mikor, és hogyan.
Sz. Mikus Edit