Mandalák
Az úgy kezdődött, hogy karácsonyi meglepetésként feng shui mandalákat akartam készíteni a páromnak és vettem egy mintákat tartalmazó füzetet, meg egy üvegmatrica festék alapkészletet. Mindjárt az első mandala a füzet egyik legbonyolultabb motívuma volt. Eszembe sem jutott, hogy nem sikerülhet! Pedig elég gyatra lett. Az első öt-hat esetében nehezen szoktam meg a festéket és a technikát. Aztán a tizedik, huszadik jobb lett.
Észrevettem, hogy remeg a kezem, ha a más által rajzolt vonalon kell haladnom. A többi mandalánál már az önfegyelemre szoktatás volt a célom. Aztán rájöttem arra is, hogy megnyugtat a festegetés, sőt türelmessé tesz, ami nem előnyöm. Az ötvenedik elkészítése felé jártam, amikor arra is rájöttem, hogy a mandala készítése közben tulajdonképpen egy speciális transzban vagyok – mint a meditáció, vagy a cikkírás közben is, vagy úszáskor.
Ritkán csinálok valamit ösztönösen, nem tudatosan. A mandalafestés e közé a tevékenység közé tartozik. Már a lakásom ablakára elkészítettem a két 66 cm átmérõjû gyönyörű csodát is, amikor elkezdtem olvasgatni a mandalák – és készítésük – titkairól. Rájöttem, hogy minden igaz, amit állítanak róla. Pihentet, kikapcsol, felemel, és ráadásul az eredmény másokat is gyönyörködtet.
Egyelőre a mandalákat nem én tervezem, csak megvalósítom. Még nem is célom a saját tervezés, mert akkor mi lesz az alázatos önfegyelemre szoktatással (?)
Mindennek eljön majd az ideje.
A módszert viszont meleg szívvel ajánlom mindenkinek.