Nagy halál helyett kis halál – A Hope str. 6. című tantrikus filmről
A halál egy olyan jelenség, amitől mindenki fél – vagy bevallottan, vagy titokban –különösen a materialisták, akik nem hisznek a lélek örök életében sem. Ám van egy olyan halálnem is, amire meg mindenki vágyik: ez a kis halál, azaz az orgazmus. Nem véletlenül nevezik annak, hiszen a valódi testi halálakor és a kéj csúcspontján nagyjából ugyanazok az érzések, jelenségek játszódnak le. Mégis…
Még nem jellemző, hogy dúskálhatnánk a tantrikus filmek közt, alig készül ilyen. Míg a mai kor nemzedéke – sajnos nyugodtan állíthatjuk – a pornón nevelődik, ezt tekinti felvilágosultsága forrásának, a másik oldal nem nagyon mutat választható alternatívát. Sem felvilágosító jellegű filmek, sem pedig tudatformáló, a szexuális kultúra fejlesztését célzó – pl. tantrikus – művészi, filmek nem nagyon készülnek.
A korszakok jellemző erkölcsi megnyilvánulása is, még itt Európa közepén is – meglehetősen változó. Ha csak a szexualitást érintő erkölcsiséget nézzük: a háború előtt a valláserkölcs szorította gúzsba, a háború után a kommunista ál-etika (mondván, hogy a magánélet nem támogatandó, ám az elvtársak összejövetelein, képzésein mindennapos volt az orgia – Orwell mondta az Állatfarmban: minden állat egyenlő, de vannak még egyenlőbbek… – mert ők ezt így helyesnek tartották), a rendszerváltás felszabadította a gátakat és a hallgatást locsogás követte (a vízcsapból is szex folyt), majd ahelyett, hogy normalizálódott volna a helyzet – újból visszafojtódott. Az emberek zöme nem mer érdeklődni a szex iránt!
A tantra kultúra terjesztés érdekében
Van egy cég Magyarországon – a Tantra-Ecstasy Kft. talán nemzetközi cég is – , mely elsődleges céljának ezen kultúra terjesztését tartja. Elsősorban játékfilmeket forgatnak nemzetközi alkotó csapatukkal, melynek élén Aghora Vidya rendezőnő áll, és magyar producere Major Sattwa Tamás. Argentin, román, magyar szakemberek alkotják ezt a csapatot, ez a harmadik alkotásuk. Sajnos – és pont ez bizonyítja ezt az erkölcsi visszalépést – még mindig támogatás nélkül, önálló, saját produkciókat hoznak létre, és bármennyire is művészi a kivitel, sem a nagy mozik, de még a művészmozik sem vetíthetik. Az alkotóknak önmaguknak kell gondoskodniuk a bemutatókról, a terjesztésről, művész-közönség találkozók szervezéséről, mintha nem egy általános társadalmi, hanem egy szűk réteg szinte magán jellegű érdekeiről lenne szó. Pedig, ez mennyire nem igaz!
Ugyancsak szűklátókörűségre vall, hogy a filmeket rendre 18 éven felülieknek valónak minősítik, nem véve tudomásul, hogy ugyan a felnőtt filmeket is ennek a korosztálynak gyártják, de köztudott, hogy bárki, akár a mobil telefonján is, akárhány évesen hozzáférhet. Ahhoz a kultúrához, ami ezt felülírná, meg nem?
Hope str. 6. – azaz Reménység utca 6.
Ez a mindössze 45 perces rövidfilm címe. El sem tudtam képzelni, hogy egy tantra filmben a humor is ilyen szerepet kaphat, de ez történt!
Egy szerelmi csalódásától életunttá vált fiatalember elindul, hogy önként megkeresse a Halált. (Előtte a tarot Halál kártyáját húzza, ami egyébként nem konkrét halált, hanem változást, új életszakaszt is szokott jelenteni.) Taxival kíván a fenti címre menni, de a taxis félelemből nem hajlandó a házig vinni. Gyönyörű táj, egy téli falu képe tárul elénk, szép, régies, nagy házak, félelmetesen lakatlannak tűnik, mígnem az egyik udvarvégi mellék épületben rátalál arra akit keres. Meglepődve veszi tudomásul, hogy a Halál egy nagyon is vonzó, csinos, szexis fiatal nő személyében öltött testet. Félreérthető mondatok, mint Shakespeare Tévedések vígjátékában… Ráadásul a lányt telefonon a kórházba be is hívják. (Halál hívásra? Ez a dekadens fiatalembert is meglepi!)
Munkájából visszatérve a lány elcsábítja ezt a férfit, és hatalmas szerelmi csata helyszíne lesz a ház, és miközben kint sűrű hóesés borítja a szürkésen borult tájat, bent egyre inkább felforrósodik a levegő, tüzel az erotika és lángra lobbannak a megfagyott szívek. (Csak megfogalmazásban tűnik ennyire giccsesnek, képileg nem!) Gyönyörűszép, finom, művészien megfogalmazott szeretkezési jeleneteket látunk, ahogy kultúráltan, fokról-fokra közeledve, érintésekkel, lágysággal közelednek egymáshoz. A pornós elemeknek nyoma sincs! Pedig kétségtelen, itt is szeretkezést látunk, mégis… Szemmel láthatóan a fiatalembernek egyre kevésbé van kedve meghalni. Új életre kel a teste, lelke. És a poén az utolsó kockákon csattan: a lányt megint elhívják a kóházba és kiderül, hogy ő a kórház intenzív osztályának nővére… Az utca házszámtáblája pedig elromlott, fejreállt, mert eredetileg ez a Hope str. 9.
Mit várunk a szex témájú filmektől?
Mindig azzal vádolják a pornót, hogy attól közönséges, hogy nincs sztorija, az aktuson kívül semmi történés nincs benne és semmi érzelem. Itt az ellenpontja! Hiszen van sztorija, van benne érzelem, nem közönséges, a látvány nem a test intim részeire, hanem a szerelmeskedés intimitására összpontosít! Sőt, még humora is van! Romantikusnak azért nem nevezhető, de feltárja a tantrikus szex lényegét, és el is mondják benne a tantra lényegét: “azt akartam, hogy sohase legyen vége” “szerelemmel kell legyőzni a halált” azaz a félelmet. Az Életnek kell győzedelmeskednie a Halál felett, és erre a legjobb módszer a szerelem, szeretet.
A film főszereplői portugál színészek Pedro Vieira és Marina Costa. Nem agyonfestett, agyonplasztikázott – ám a divatnak megfelelően tetovált – nő, nem kigyúrt agyatlan pasi, hanem mindketten a maguk természetességében szépek.
A film mindenki számára hozzáférhető
Igaz ugyan, hogy a filmeknek nincs hivatalos forgalmazója, de áprilisban a kecskemétiek is láthatják majd az Otthon Moziban Az Istennő arcai címűt – amiről már írtam a honlapomon -, és néhány hete elkezdődött a filmbemutatók tartása szerte az országban. Mindenütt művész-közönség találkozó, beszélgetés is társul hozzá. Ám a Hope str.6. című film csakis a wimeon tekinthető meg! A cím alapján rá lehet keresni, és néhány dollárnak megfelelő árért megtekinthető.
Ajánlom mindenki figyelmébe, aki fontosnak tartja a szexuális kultúrát!
Sz. Mikus Edit szexológus