Ki lehet ma szexológus?
Egyáltalán, mit jelent, hogy valaki szexológus?
A szó elejét még értik sokan – talán össze is keverik valami más ősi szakmával (kivéve persze, ha férfi az illető!) – de a -lógiát kevésbé. Pedig a logosz/lógia tudományt jelent, ami a legkevésbé jutna eszünkbe a szexualitással összefüggésben, ami olyan, mint a foci… Mindenki azt hiszi magáról, hogy ért hozzá, mert annyira alapvető része az életünknek. De nem így van! Sokan arra hivatkoznak, hogy “gyereket csinálni eddig is tudtak és nem kellettek hozzá szexológusok” és ez igaz is, de “gyereket csinálni” nem művészet (bár olyan biztos ez manapság?), ám a szexualitás nem is elsősorban abból áll. Jól, kielégítően, megelégedetten párkapcsolatot működtetni, és abban megélni a szexualitást viszont művészet, és ehhez kell a tudomány, és kellenek a szakemberek. Ma már a házasságok 70 %-a bomlik fel, és tömegjelenséggé vált a nem törvényesített párkapcsolat, a meg-sem-kötött házasság, ahol gyermekek születnek, nevelődnek, és elismerten a “papír” hiánya a szakítást teszi könnyebbé, magát a kapcsolatot ezzel egyidejűleg labilisabbá. A szexológusok a kapcsolatteremtési nehézségekkel, vagy a kapcsolatban problémákat megoldani nem tudók segítésével foglalkoznak, és olyan hiányt pótolnak egyéni vagy csoportos foglalkozásaikkal, ami az iskolai rendszer vagy a családi nevelés hiányosságait hivatott pótolni, mint pl. a konfliktusmegoldó képesség. És mindennek az alapja az önismeret, az önelfogadás, a pozitív, bizakodó életszemlélet, ami nélkül a családban nincs béke és harmónia, a felgyülemlő konfliktusok pedig megoldatlanul maradnak és szakításhoz, csonka családhoz vezetnek. A test-lélek-szellem egységének harmóniája a legfontosabb itt is.
Ebből adódik, hogy orvosok (test), pszichológusok (lélek) és pedagógusok, nevelők, oktatók (szellem) foglalkozhatnak szexológiával. Nem csak a diszfunkciók és betegségek tartoznak a szexológia témakörébe, nem csak a betegségek, mert nem csak a testnek kell egészségesnek lennie hozzá. Nem lehet mindent csak a lélek szempontjából megközelíteni még akkor sem, ha kiderült, hogy minden gondunk, betegségünk, problémánk hátterében valamilyen lelki negatívum, diszharmónia, pszichés zavar, megoldatlan konfliktus áll. És nem lehet úgy nevelni, oktatni, ha nincs megfelelő anatómiai, élettani, egészségügyi háttér ismeret, ha nincs kellő pszichológiai intelligencia valakiben. Magának a szexuális kultúrának is fel kell ölelnie mindhárom területet, akkor lesz/lenne eredményes. Tehát az az igazi jó szexológus, aki a három területet képes áttekinteni, elismerni, holisztikus szemlélettel kezelni és művelni, ha egyik terület dominanciáját sem hangsúlyozza a másik kárára!
Nyugaton, Amerikában a szexológusok tulajdonképpen szex oktatók – ahogy azt sokáig nálunk is hitték – azaz a gyakorlatban tanítják a klienseket az egészséges szexualitás megélésére. Ezt a módszert nem mások, mint a világ szexológiájának megalapítói a Masters és Johnson házaspár találta ki, akik azóta is felmérhetetlen jelentőségű kutatásokat, felméréseket végeztek és olyan klinikát működtettek, ahol surrogátumokat (gyakorlati helyettesítőket) alkalmaztak (legtöbbször ők pszichológia szakos egyetemi hallgatók voltak), akik anyagi ellenszolgáltatásért megtanították a vendégeiket a gondjaik megoldására, és mégsem voltak prostituáltak, és sokszor a diploma megszerzése után ebben a szakmában helyezkedtek el, mint pszichológusok, akár szexuálpszichológusok. Ma is léteznek ilyen oktatók, és melléjük csatlakoztak a keleti ihletettségű erotikus masszőrök, tantra oktatók is. Az ő munkájuk nagyon népszerű és elfogadott, bár ez az irány egyre jobban eltávolodott a tudományos terápiás tevékenységtől.
Keleten a szexuális kultúra a művészet rangjára emelkedett. Egyrészt egy végtelen prüdéria és tiltás veszi körül vallási, filozófiai okok miatt, és a házasságon kívüli szexualitás csaknem a tabu körébe tartozik, vagy kiemelt rangú, magas szintű szolgáltatás (mint pl. a gésák esetében, vagy bizonyos thai masszőröknél), másrészt a pároknál magas szintű művészi rangra emelkedett, amit ma elsősorban a tantra tanításain keresztül ismerhetünk.
Nálunk Közép-Európában a két kultúra ütközik, és a túlzott tudományoskodás igyekszik elnyomni a szexualitás természetességét, keleti ihletettségű művésziességét. Az együttműködés helyett egymásra mutogatás zajlik, a probléma és funkciózavar központú szemlélet elutasítja a másik irányzat könnyed lazaságát. Pedig az utóbbi végzi a prevenciós munkát! Pedig szerintem a szexuális zavarokat nem gyógyítani kell, hanem a szemléletet kialakítani ahhoz, hogy könnyed és laza legyen! Nem lehet harmonikusan megélni a párkapcsolatot és benne a szexualitást betegség tudattal, gyógyszerekkel, görcsösséggel. A két irányzatnak együtt kellene haladnia az úton, és ezt az utat már Amerikában kezdik megtalálni, amire jó példa pl. Mantak Chia, thai származású sikeres newyorki orvos, aki terápiás módszereit a keleti tanokra fűzte fel és nagyon eredményes.
Az orvosok nem szívesen használják a szexológus titulust, mert számukra az degradáló… A szakorvosi végzettségüket nevezik meg és a tudományos titulusaikat használják. A pszichológusok a szakképzettség megszerzése után ragaszkodnak a szexuálpszichológus kifejezéshez, e mögött legalább 10-12 éves tanulás áll tele gyakorlati terápiás órákkal és vizsgákkal. Ez a két szakma a többit szeretné letörölni a palettáról, és még a szexológus kifejezést is szeretné megszüntetni. Pedig még nagyon sokan vannak a szellem területéről: pedagógusok, kulturális menedzserek, szociológusok, tantra oktatók, szexuál graunding terapeuták és sorolni is nehéz volna az újonnan megjelenő és nagyon is eredményes irányvonalakat. És vannak a tudományosságot bevallottan nélkülöző, ám annál hasznosabb munkát végző masszőrök, terápiás segítők, akiket nyugodtan be lehet vonni a terápiás folyamatokba. Ezeken a területeken már mindenki nagyon képzett, többéves tanulás és tapasztalat áll mögöttük és a céljuk azonos: az embereket hozzásegíteni a harmonikus, békés párkapcsolatokhoz, szexualitásukhoz, és hogy fejlesszék az általános szexuális kultúrát.
Húsz évvel ezelőtt még alig voltunk negyvenen, ötvenen szexológusok Magyarországon (vegyes szakmákból), ma már több százan vagyunk. Általános szexológusképzés nincs még ma sem, de post graduális képzés egyre több létezik elismerten, akkreditáltan, vizsgákkal, oklevelekkel. Legtöbbjüknél egy alap diploma már feltétel, az érettségi nem elegendő. Ez már önmagában is biztosítja a nívót. Talán… Reménykedjünk…
Sz. Mikus Edit
Kiegészítés a fotóról: Dr. Veres Pál látható rajta, a ’80-as évek ismert, népszerű szexológusa, aki az Ifjúsági magazin újságírója volt, eredetileg történelem szakos tanár. 56 éves korában, nappali tagozaton végezte el az orvostudományi egyetemet! Amikor nyugdíjba vonult jelképesen én vettem át tőle az ismeretterjesztés stafétabotját…