GREY… A szürke ötven árnyalata férfi szemmel…azaz Christian Grey szemszögéből

Több rossz hírrel kezdem.

Először is: elvárásaim voltak a könyvvel! Elolvastam E L James A szürke ötven árnyalata c. könyvét, a két folytatást is, és láttam a filmet. E L James férfi művészneve ellenére nő, ami akkor is kiderült volna a könyv ötvenedik oldala felé legkésőbb, ha egyébként nem tudtam volna. A stílusból, a gondolkozásmódból, a megközelítésből. Ezért nagyon érdekes volt számomra, hogy nőként próbálja megírni ugyanazt a történetet “férfi szemmel”. Hol a férfi szem? Egy jó író képes vá. Vajon ő is? Van olyan jó író, vagy csak a sikeren felbuzdulva újabb bőrt akarnak lehúzni a termékről? A rossz hír jó oldala – végtelenül kíváncsivá tett…

Másodszor: megláttam a könyv vastagságát. Hétszáz oldal vastag papírra nyomva! Ennek súlya van! Soha nem vettem meg ilyen vastag könyvet, már a láttán elment a kedvem. Ilyen vastagságú könyv legtöbbször családregény, ahol már a közepe felé keverem a neveket és földhöz vágom az egészet. Itt meg egyetlen hónap történetét írja le 700 súlyos oldalban! Elolvastam 5 nap alatt… De a bal karomban rendes izomláz lett a kötet tartásától! Szinte nincs rajta fogás! Nem lett volna célszerűbb ezt két kötetben kinyomni? (Nem tudom ki hogy van vele, de nekem számít egy könyv vagy újság mérete, formája, még a betű mérete is. Nem szeretem például, ha egy napilappal takarózni is tudok, és ráadásul az elolvasásához nagyítót kell használnom…)

Egy héten át jót szórakoztam, de maradtak kétségeim.

Az izomláz meg javul…

A férfiak is így járnak, ha pornót néznek, de nekik mástól lesz izomlázuk…

Egy az egyben könyv!

Egy hét történését írta le az írónő és egy hét alatt el lehetett olvasni. Veszélyes! Ugyanis képtelenség letenni! Volt olyan nap, amit kihagytam, mert tudtam, hogy más dolgom is lesz, és nem fogom tudni abbahagyni az olvasást. Ráadásul mindig arra is gondoltam, hogy ugyanazokban a napokban én mit éltem meg itthon, hiszen a könyv naplószerűen jelzi az idő haladását. Én pedig azért emlészem arra meglehetősen pontosan, mert államvizsgára készültem, és három nappal később, – ahogy a történet befejeződik , és én levizsgáztam integrálpszichológiából – nyugdíjba mentem.

Maga a keret, amit a naplószerű leírás jelent, tipikusan férfias. Konkrét, pontos, tárgyszerű. Anne-el szemben itt kevesebb a tétovaság, nem szólal meg külön Christian tudatalattija és belső “királynője”/ királya, azaz a felettes énje, de a néhol kurzív betűvel szedett rövid mondatocskák jelzik az érzelmeket és aggodalmait sejtető gondolatait. Azokat az érzelmeket, amikről mindeddig azt hittük, hogy nincsenek is.

Az eltorzult szexualitású, perverz hajlamú “tökéletes férfi”, aki az irányítás és a hatalom megszállottja, meglehetősen sokat megmutat az – egyébként mások elől elrejtett – érzelmeiből, de tényleg férfiasan racionális, gondolkozó vívódásain keresztül. Önmagát is folyamatosan analizálja, és nem érti, miért cselekszik másképpen, mint ahogyan szokott. Önmaga számára is ismeretlen az új érzés: a szerelem. Ami ellen küzd rendesen, mindhiába.

Hiába no! Ez a könyv betölti a műfajának megfelelő elvárást: egyszerre erotikus, pornós és romantikus. Mégiscsak igazam lett, amikor az első könyvet és a filmet is pornó-romantika műfajnak neveztem.

Magát, a csöpögős-nyálas romantikát, ahol a szerelmesek a végén mindig egymásra találnak – ki nem állhatom. A durva pornográfiát sem, abból jó irodalom nehezen is található. De ez a pornó-romantika meglehetősen közel került hozzám.

Furcsa… Mintha Anastasia Steele kevesebb szeretkezésre emlékezett volna, mint Christian… (Bocsánat! Nem szeretkezésre, hanem “baszásra”, mert ebben a könyvben csak az van! Vagy mégsem?…) Ebben a könyvben sokkal több, és sokkal részletesebben megírt aktus van – hogy maradjunk a szakmai kifejezésnél… Mintha E L James megtanult volna még jobban írni ezekről a szexuális összecsapásokról, még részletesebben. Ráadásul szépen, megbotránkoztató, durva, közönséges szavak használata nélkül. (Csak kétszer használták benne a “baszás” szót, mint ahogy ezzel én is abbahagytam!) Összehasonlítottam. Amit a korábbi könyvben leírt 5-10 oldalban, arra itt lehet, hogy 30 oldalt is rászánt. Vizuális típus vagyok, ezt a könyvet tényleg nem lehetett letenni, hiszen a szexet nem lehet abbahagyni a közepén! Ez még jobban fog tetszeni a női olvasóknak, az biztos!

Nos, ez is érdekes. Ennek a regény sorozatnak (125 millió példányban jelent meg 52 nyelven!) elsősorban női olvasói, rajongói voltak, vannak. Mindig azt hittük, hogy a nők a rózsaszín romantika iránt vonzódnak. De akkor most mi hatott ennyire? Mert itt nagy romantika azért mégsem volt! A LIBIDÓ! A fáradhatatlan, örökké megújuló, kefélőgépként működő Christian libidója, és Anne alázatos, mégis élvezkedő befogadó- és orgazmus képessége! Mind a férfi, mind a nő képességét méltán megirigyelhetik az olvasók! (Újabb frusztráció mindkét nemnek!…) Csodaszép teljesítmény ez egy szűztől! Egy hónap alatt eljutott a vanília szextől a BDSM-ig.

Apropo – vanília szex!

Ezt a kifejezést csak a legelső kötetben találtam. Nekem nagyon tetszett! A lányok álmát, a romantikus, udvarlós, virágküldős, gyertyafényes “több”-et tartalmazó párkapcsolatot, szexet nevezte így – szerintem nagyon találóan. De ezt a kifejezést se a filmben nem hallottam, sem pedig Christian megfogalmazásában, aki egyszerűen csak romantikának nevezi. (A vanília szex jobb és szellemesebb volt.) Vagy ez csak fordítás kérdése?

Igen a fordítás. Az első köteteket Tótisz András fordította – nem túl jól. A legrosszabb az állandóan ismétlődő “Szent szar!” felkiáltás volt, szerencsére az itt már nincs. De a “szent basszantyú” se volt különb, és az új fordító az ilyen kifejezéseket is elhagyta. Nyilván azt nem tudhatom az eredeti írást nem ismerve, hogy angolban ez hogy jelentkezik. De az biztos, hogy ez a könyv már teljesen élvezhető, gördülékeny, néhol költői, választékos, minden kifejezésében irodalmi. Közel állt hozzám a megfogalmazása, és magával sodort. Az olvasási élmény akkor igazi, akkor esztétikai élmény, ha érzelmeket is kelt, ha gondolatokat hoz, ha arra serkent, hogy a tartalma bennem újra fogalmazódjék. Ha átmegy rajtam, mint egy szűrőn, átélem, megélem, újra alkotom a személyiségem által. Ez itt megtörténhet! Nálam, megtörtént.

Ha valaki azt hiszi, hogy ez a könyv, ez a történet a perverziói miatt rontja a lelkeket, az erkölcsöket, akkor az nagyon téved. Mert ez a könyv végül is a vanília szex mellett teszi le a voksát, miközben a kezdő szűz élvezi a szadizmust, a játszószobát is mindaddig, amíg rá nem jön annak lélektani lényegére, és meg nem látja benne Christian lelki torzulását. Amint rájön, azonnal kiszáll. Szerelem ide, vagy oda. Ha csak a játszadozás lett volna a lényeg, a perverzió, akkor Anne használta volna a pánikszavakat, és bizonyos dolgokat letilt, másokat meg bevállal. De nem ezt tette. A naív, de okos lány végig abban reménykedett, hogy a gyönyörű és tehetséges férfi egyszer csak feltárja forró érzelmeit, és kiderül, hogy a verés nem bántás, hanem a szerelem jele. (Vajon hány bántalmazott nő hihet ebben?) De az ellenkezője derült ki.

Az elvárásom

Mint mondottam, bizonyos elvárással fogtam hozzá az olvasáshoz. Egyrészt kíváncsi voltam arra, hogy mi újat tud kihozni az írónő a történetből? Nemcsak PR termés-e az új kötet? De nem! Hozott újat, és egyre jobb az írás.

Másrészt én nagyon kíváncsi voltam. Ugyanis az előző három kötetből csak sejteni lehetett, hogy az érintés tilalma, az érintéstől való viszolygás Christian részéről egy gyermekkori trauma eredménye, de sehol nem derült ki biztosan hogy mi is történt vele? Végülis az itt kiderült Christian rémálmaiból, amit visszaad a könyv, és szépen össze lehet rakni a képet anélkül, hogy pszichológusnak kellene hozzá lenni.

Kíváncsi lettem volna arra is, hogy mi történt 15 éves korában Mrs. Robinson (Elena) és közte, ami miatt megszerette a BDSM (bondage, dominancia, szado-mazo) szexet? Hiszen ott ő volt az alávetett! Ha a gyermekkori bántalmazásai és megalázottsága miatt még a símogató érintést is letiltja, akkor miért és hogyan élvezhette a kéjjel összekötött fájalmat és kínzásokat? Miért volt ez életmentő számára? De sajnos ez nem derül ki a könyvből. Úgy látszik, még pár kötetet rászán a szerző, hogy végre elárulja ezt is…

Már sejteni lehet a lélektani vonulatot. Van egy kora gyermekkorában bántalmazásokat megélt, rossz körülmények között tartott, éhező gyermek, aki úgy kerül gondozás alá, hogy az őt ápoló gyermekorvos adoptálja. Gazdag családba kerül, ahol támogatást kap minden tehetsége és milliárdossá fejlődik 27 éves korára. De kamaszkorában elkapja egy anyjakorabeli perverz asszony, és a szexualitása tévútra, a BDSM útjára téved. Irányítás és hatalom mániáját így munkájában és magánéletében egyaránt kiélheti, érzelmek és igazi intimitás nélkül. Teszi ezt mindaddig gátlástalanul, amíg nem találkozik a szerelemmel. Amit nem ért. Amitől megijed. Ezért nem tudja megtartani szerelmét, csak ha felad valamennyit a játszószoba sikításoktól terhes kéjeiből, és elkezdi megközelíteni a vanília szexet… Csak így tudja visszahódítani a szerelmét. Poén? Elveszi feleségül. Nem kell, hogy idejekorán öngyilkosok legyenek, mint Rómeó és Júlia. Minden operett-romantikus eszköz adott, csak korabeli gondolatokkal, divat áramlatokkal fűszerezve: pl. elektornikus póráz MacBookkal és mobil telefonnal… Tömör üzenet és penge váltások sms-ben és e-mailben… A mindennapjaink kommunikációja.

Szakmai, szexológiai szempontok

Már az elvárásaim is elsősorban a szakmámból adódtak. Biztos a legtöbb olvasó inkább az erotikus jeleneteket várta továbbra is, de én kíváncsi lettem volna a miértekre is. Hiszen ez a dolgom nap mint nap. Lennének kérdéseim Christian és Anastasie számára, ha beülnének a szobámba… De – ez megint a szakmai véleményem – a BDSM-esek általában nem mennek szexológushoz. Általában nincs gondjuk se a libidóval, se az orgazmussal, se a testi kínokkal. Meglepően boldogok… Akkor van csak gond, ha az egyik fél ragaszkodik a perverzióhoz, a másik meg inkább ragaszkodna a vaníliához… (Ilyen klienseim már voltak. És a nő volt BDSM párti, a férfi volt a vanília!)

Amikor megjelent az első kötet azt mondtam az egyik kollégámnak, hogy nagyszerű, ez a könyv újabb klienseket fog hozni számunkra! Hiszen eddig a pornó gyártott bizalomhiányos, elvárásrendszerekkel rendelkező férfiakat és nőket, – főleg a női orgazmusokkal szembeni elvárásokra, meg a férfi kitartásokra gondolok, – de tudtam, hogy előbb vagy utóbb megjelennek azok a nők is a rendelőben, akik majd nem lesznek megelégedve a meglévő orgazmusukkal, mert nem olyat, hanem “olyan szürke-ötven-árnyalatosat szertnének”! Nem telt bele fél év, és megjelent a rendelőben ez a kívánság…

Valami haszna azért mégiscsak van ennek a regény sorozatnak.

Mindig is azt vallottam, hogy a szexuális fantázia jó hatásal van a libidóra. Az elme nem tudja megkülönböztetni a valós látványt a virtuális valóságtól, és a test lereagálja. A férfiaknál elég a látvány, a nőknél szükséges az érintés meg a körítés is. Ha érintés nem is adott, a körítés ezekben a könyvekben bőven megvan! Mivel jól van megírva, az olvasó (nő) átéli, és máris helyén van a libidója, mint egy jó kis cyber szex után, és a hasznot a valós partner aratja le… (Uraim! Örüljenek, ha párjuk ezt a könyvet olvassa! És olvassák el Önök is, lehet tanulni belőle!) Christian nagyon rövid refrakter szakasszal rendelkezik (azaz kevés idő is elég neki ahhoz hogy újból harca kész legyen, irigylére méltóan kevés). A szinte állandó masszív merevedése frusztráló lehet egy átlag férfinak, de ami a pornó a férfiaknak, az “szürke ötven” a nőknek, és kiegyenlítődtek a viszonyok.

Ez a könyv sorozat nem a perverzióról, hanem a vágyról és a szerelemről szól.

Túl határozottak manapság a nők?

Egy határozott férfi mellett szívesen “okos alávetetté” válnak – szerződés nélkül.

Olvasóként a nők is lehetnek rossz kislányok és elengedhetik magukat.

Sz. Mikus Edit