Az Istennő arcai – a tantráról egy film kapcsán
A nyár vége felé egy zártkörű vetítésen vettem részt Budapesten, ahol számomra egy nagyon kedves – szívemhez, érdeklődésemhez nagyon is közelálló – gondolatot dolgoztak fel a tantra szexualitásról. Már másodszorra találkoztam a témával foglalkozó stábbal és munkájukkal. Először 2015 őszén láttam a FOLYAMATOSAN SZERETNI című érdekes tantra-filmet a Shambaláról, majd idén 2017-ben, AZ ISTENNŐ ARCAI címűt, ami témájával nagyon sokat ígért.
A pornográfiától a tantra szexig
A fenti címmel már többször tartottam előadást. Azt vallom, hogy a világ szexuális kultúrája a pornográfiától a tantra szexualitásig húzódó íven át található meg, ismerhető fel. A pornográfia az a szubkulturális elem, amelyre szükség van – ameddig fogasztók vannak, addig gyártani is fogják -, a tantra pedig a szexuális kultúra magasiskolája. Az átlag ember szexualitása – és a társadalmak ezirányú kultúrája – pedig ezen az íven behatárolható attól függően, hogy érdeklődése melyik irányba húzta el jobban.
Tudjuk, hogy a pornográfia – aminek túlfogyasztásából már függőségek is kialakultak – iszonyú rombolást végzett a polgári társadalmak szexuális szokásaiban, a gondolkozásban, az erkölcsben, ugyanakkor jövedelmező iparággá nőtte ki magát. (És ebből sajnos Magyarország is elég jelentős részt szakít ki magának…) Lassan már nemzedékek nőnek fel a pornó sugallta információkon alaposan félrevezetődve, mert azt hiszik, hogy az ott látottak a valóságot tükrözik, másolandók, és akik azt látták, már felvilágosultnak tekinthetik magukat. Óriási torzulásokat okoznak a léleknek, a tudatnak, majd a rosszul másolt szokások szerint a testnek is.
A fogyasztói társadalomba belopódzott pornó függőségről nagyszerű film született Don Jon címmel, a latinamerikai ihletettségű művészfilm stáb pedig a pornó színészek lelki torzulásaira hívta fel a figyelmet úgy, hogy egyben kiutat is mutatott a tantra szexbe történő beavattatással. Minden gondolatával, szándékával mélységesen azonosulni tudok még akkor is, ha jelenleg hazánkban a tantra szex kultúra széleskörű elterjedéséhez nem érzem megfelelőnek a szellemi talajt. Ám vannak már figyelemre méltó törekvések, ezt népszerűsítő közösségek, rendezvények, melyek iránt az érdeklődés – örömteli módon – fokozott. Magam is résztvevője, előadója voltam az első hazai Intimitás Fesztiválnak, Tantra Fesztiválnak, vagy méltó módon ad helyet a témának az Everness Fesztivál is, melynek keretein belül meg lehet találni a tantra közösségek zömét.
AZ ISTENNŐ ARCAI nemcsak ígéri a téma feldolgozását, hanem művészi színvonalon teszi is. Ugyan sokkal kevesebben vannak egy társadalomban azok, akik hivatásszerűen foglalkoznak a pornográfiával – színészek, stáb tagok -, mint az egyszerű közemberek, a filmek fogyasztói, mégis a megoldás – a tantra felé vezettetés – mindkét csoportnak szól. Sajnos azok (az egyébként is alacsony kultúrájú emberek), akik elsősorban fogyasztók, nehezen elképzelhető módon lehetnének átvezethetők egy spiritualitással átitatott tantra szexbe, mégis elővillan egy út, egy lehetőség arra, hogy az intimitásnak ez a már-már művészi formája elfogadhatóbb, követhetőbb legyen a jelenleginél.
Nagyon szép mondanivaló, művészi köntösben, s közben megismerhetjük a tantrával történő beavatás fázisait, miképp az Istennő felemeli a pornósztárt a szenvedéséből, elfásultságából, a porból a tantra-istenek közé.
A nemzetközi stáb
A FOLYAMATOSAN SZERETNI bemutatójára úgy ültem be, hogy egy argentín filmet fogok látni, akik a magyarokkal együttműködve alkották meg a azt, s a producere is magyar – mindkét filmnél – Major Satwa Tamás (aki egyetemi tanulmányait Argentínában végezte). Mindkét film spanyolul beszélt (magyar felirattal), bemutatón angolul és spanyolul nyiltkoztak, a magyar stáb tagok is birtokolták a nyelveket. A rendezőnő is ugyanaz mindkét filmnél: Aghora Vidya, az objektív művészetet pártfogoló tantra-lélek.
AZ ISTENNŐ ARCAI után úgy fogalmaznék, hogy a rendezőnő latinamerikai ihletettségű, Jancsó Miklós módszereire is szimbolikájára hajazó művésznő, aki képi kifejezésmódjában is eszembe juttatta a nemrég elhunyt magyar rendező géniuszt. Itt is úgy kellett megfejteni a megjelenő szimbólumokat, és összerakni végül a képet, hogy eljusson a tudatig és szívig, ám ez viszonylag könnyen ment. Találni benne egyszerű szimbólum rendszert – mint az emberi álarcaink levétele, s miután megmarad a saját arcunk, arról is alig akarjuk elhinni, hogy már nem álarc -, és egészen bonyolultat, ami magyarázatot kíván, mint az arany edény megtalálása, és számomra mókásat is, ahol a saját fogságából felszabaduló férfiú először alig tud felkászálódni a szabadság szimbólumát megjelenítő lóra, végül – a hazai kultúránkat szimbolizáló – puszta 
ötösön vágtat… (Nekem ez egy argentín fiútól nagyon furcsa volt, de látványos!)
A film a pornósokról szól és pornó filmforgatásokat mutat be anélkül, hogy a pornográfia egyetlen elemét is tartalmazná! Olyan finoman sikerült kikerülni, hogy legfeljebb a néző tudatában teremtődhetnek meg bizonyos képek, amit a kamera nem is mutat… Megmaradt művészi szinten, miközben a tantra-extázist magasztosítja.
Végülis – ahogy Major Tamás producertől megtudtam – Aghora Vidya tulajdonképpen román származású, Romániában sokkal hamarabb teret kapott a spiritualitás, mint nálunk, bár üldözték, de például a tantra tanok jóval hamarabb eljuthattak az emberekhez. Ott évtizedek óta oktatják a tantra jógát. (Persze, nem feltétlenül a prűd erdélyiekhez, bár itt jegyzem meg, hogy Jancsó Miklós családja is erdélyi, román-magyar eredetű volt.) A főszereplő nők Savari Vidyana argentin szinésznő, Amy White szintén, és a férfi főszereplő, az igazi macsós latin szerető Mateo Cruz Spanyolországban élő román férfi. Felfedezhetők a stábban még magyarok a produceren kívül is, és AZ ISTENNŐ ARCAI-t jórészt itthon forgatták. (Egészen jól elmentünk argentin helszínnek is… Biztos nem véletlen, hogy az Evitát is Budapesten forgatták.) Láthatóan a nyelv nem okozott nehézséget, mert átfogta az egészet a közös szellemiség, a tantrikus, keleties gondolkozás, legyen szó argentinről, románról, magyarról. És ez a közös lélek adta meg a stáb erejét összefogását és sikerét.
Láthatják a filmet mások is?
Reméljük, hogy AZ ISTENNŐ ARCAI mihamarabb bekerül a mozikba is, de elsősorban művész mozik fogják vetíteni. Korhatárossá tették, ami elfogadható, bár a pornóhoz már az ügyes nagycsoportosok is hozzáférhetnek a neten, a szexualitást művészi módon bemutató filmnél meg harcolni kell azért, hogy legalább a középiskolás korosztály is láthassa. Érdemes megnézni ezt a filmet! Lehet róla beszélgetni, elindíthat mindenkit egy olyan út felé, amire már itthon is rátalálni, csak egy ici-pici spiritualitás kell hozzá, és az emberi lélek és test tisztelete a hús-vér aktussá csupaszodó pornóval szemben.
Ez év vége felé lehet keresni a programok közt, és mindenkinek jó szórakozást kívánok hozzá! Tegyék lehetővé, hogy minél többen láthassák!
A filmbemutatóról távozva egy képeslapot adtak a kezünkbe, amin az alábbi vers idézet olvasható:
“Szépségnek birodalma a nő teste
Fenségesebb, mint a világ összes virágzó cseresznyefája
Vállai: két féhold, dereka, mint a tavaszi nyírfa.
Gyönyörű a Kedves, ragyogóbb, mint ezer Nap,
De ha a testét akarod, a Szépség halovány
suttogásánál egyéb nem jut el füledig.
Ha a hallhatatlan Ragyogásra vágysz, a nő lelkének
szimfóniáját kell meghallanod,
melynek hangjaitól zeng a világok magas kupolája.”
A főszereplő a már tantrikussá váló szeretkezésében ezt suttogja kedvese fülébe. Ki ne szeretne ilyet hallani, miközben a tantra-szex extázisába jut?
Íme a romantika új formája.
Sz. Mikus Edit (szexológus)
Egy kis filmbemutató: https://tantra-ecstasy.com/films/las-caras-de-la-diosa/