Nagy halál helyett kis halál – A Hope str. 6. című tantrikus filmről

Hope str. nr 6.00_23_12_13.Still020

A halál egy olyan jelenség, amitől mindenki fél – vagy bevallottan, vagy titokban –különösen a materialisták, akik nem hisznek a lélek örök életében sem. Ám van egy olyan halálnem is, amire meg mindenki vágyik: ez a kis halál, azaz az orgazmus. Nem véletlenül nevezik annak, hiszen a valódi testi halálakor és a kéj csúcspontján nagyjából ugyanazok az érzések, jelenségek játszódnak le. Mégis…

Még nem jellemző, hogy dúskálhatnánk a tantrikus filmek közt, alig készül ilyen. Míg a mai kor nemzedéke – sajnos nyugodtan állíthatjuk – a pornón nevelődik, ezt tekinti felvilágosultsága forrásának, a másik oldal nem nagyon mutat választható alternatívát. Sem felvilágosító jellegű filmek, sem pedig tudatformáló, a szexuális kultúra fejlesztését célzó – pl. tantrikus – művészi, filmek nem nagyon készülnek.

A korszakok jellemző erkölcsi megnyilvánulása is, még itt Európa közepén is – meglehetősen változó. Ha csak a szexualitást érintő erkölcsiséget nézzük: a háború előtt a valláserkölcs szorította gúzsba, a háború után a kommunista ál-etika (mondván, hogy a magánélet nem támogatandó, ám az elvtársak összejövetelein, képzésein mindennapos volt az orgia – Orwell mondta az Állatfarmban: minden állat egyenlő, de vannak még egyenlőbbek… – mert ők ezt így helyesnek tartották), a rendszerváltás felszabadította a gátakat és a hallgatást locsogás követte (a vízcsapból is szex folyt), majd ahelyett, hogy normalizálódott volna a helyzet – újból visszafojtódott. Az emberek zöme nem mer érdeklődni a szex iránt!

 

Hope str. nr 6.00_22_05_17.Still017

A tantra kultúra terjesztés érdekében

Van egy cég Magyarországon – a Tantra-Ecstasy Kft. talán nemzetközi cég is – , mely elsődleges céljának ezen kultúra terjesztését tartja. Elsősorban játékfilmeket forgatnak nemzetközi alkotó csapatukkal, melynek élén Aghora Vidya rendezőnő áll, és magyar producere Major Sattwa Tamás. Argentin, román, magyar szakemberek alkotják ezt a csapatot, ez a harmadik alkotásuk. Sajnos – és pont ez bizonyítja ezt az erkölcsi visszalépést – még mindig támogatás nélkül, önálló, saját produkciókat hoznak létre, és bármennyire is művészi a kivitel, sem a nagy mozik, de még a művészmozik sem vetíthetik. Az alkotóknak önmaguknak kell gondoskodniuk a bemutatókról, a terjesztésről, művész-közönség találkozók szervezéséről, mintha nem egy általános társadalmi, hanem egy szűk réteg szinte magán jellegű érdekeiről lenne szó. Pedig, ez mennyire nem igaz!

Ugyancsak szűklátókörűségre vall, hogy a filmeket rendre 18 éven felülieknek valónak minősítik, nem véve tudomásul, hogy ugyan a felnőtt filmeket is ennek a korosztálynak gyártják, de köztudott, hogy bárki, akár a mobil telefonján is, akárhány évesen hozzáférhet. Ahhoz a kultúrához, ami ezt felülírná, meg nem?

Hope str. nr 6.00_10_55_01.Still006

Hope str. 6. – azaz Reménység utca 6.

Ez a mindössze 45 perces rövidfilm címe. El sem tudtam képzelni, hogy egy tantra filmben a humor is ilyen szerepet kaphat, de ez történt!

Egy szerelmi csalódásától életunttá vált fiatalember elindul, hogy önként megkeresse a Halált. (Előtte a tarot Halál kártyáját húzza, ami egyébként nem konkrét halált, hanem változást, új életszakaszt is szokott jelenteni.) Taxival kíván a fenti címre menni, de a taxis félelemből nem hajlandó a házig vinni. Gyönyörű táj, egy téli falu képe tárul elénk, szép, régies, nagy házak, félelmetesen lakatlannak tűnik, mígnem az egyik udvarvégi mellék épületben rátalál arra akit keres. Meglepődve veszi tudomásul, hogy a Halál egy nagyon is vonzó, csinos, szexis fiatal nő személyében öltött testet. Félreérthető mondatok, mint Shakespeare Tévedések vígjátékában… Ráadásul a lányt telefonon a kórházba be is hívják. (Halál hívásra? Ez a dekadens fiatalembert is meglepi!)

Munkájából visszatérve a lány elcsábítja ezt a férfit, és hatalmas szerelmi csata helyszíne lesz a ház, és miközben kint sűrű hóesés borítja a szürkésen borult tájat, bent egyre inkább felforrósodik a levegő, tüzel az erotika és lángra lobbannak a megfagyott szívek. (Csak megfogalmazásban tűnik ennyire giccsesnek, képileg nem!) Gyönyörűszép, finom, művészien megfogalmazott szeretkezési jeleneteket látunk, ahogy kultúráltan, fokról-fokra közeledve, érintésekkel, lágysággal közelednek egymáshoz. A pornós elemeknek nyoma sincs! Pedig kétségtelen, itt is szeretkezést látunk, mégis… Szemmel láthatóan a fiatalembernek egyre kevésbé van kedve meghalni. Új életre kel a teste, lelke. És a poén az utolsó kockákon csattan: a lányt megint elhívják a kóházba és kiderül, hogy ő a kórház intenzív osztályának nővére… Az utca házszámtáblája pedig elromlott, fejreállt, mert eredetileg ez a Hope str. 9.

Hope str. nr 6.00_27_03_13.Still025

Mit várunk a szex témájú filmektől?

Mindig azzal vádolják a pornót, hogy attól közönséges, hogy nincs sztorija, az aktuson kívül semmi történés nincs benne és semmi érzelem. Itt az ellenpontja! Hiszen van sztorija, van benne érzelem, nem közönséges, a látvány nem a test intim részeire, hanem a szerelmeskedés intimitására összpontosít! Sőt, még humora is van! Romantikusnak azért nem nevezhető, de feltárja a tantrikus szex lényegét, és el is mondják benne a tantra lényegét: “azt akartam, hogy sohase legyen vége” “szerelemmel kell legyőzni a halált” azaz a félelmet. Az Életnek kell győzedelmeskednie a Halál felett, és erre a legjobb módszer a szerelem, szeretet.

A film főszereplői portugál színészek Pedro Vieira és Marina Costa. Nem agyonfestett, agyonplasztikázott – ám a divatnak megfelelően tetovált – nő, nem kigyúrt agyatlan pasi, hanem mindketten a maguk természetességében szépek.

 

A film mindenki számára hozzáférhető

Igaz ugyan, hogy a filmeknek nincs hivatalos forgalmazója, de áprilisban a kecskemétiek is láthatják majd az Otthon Moziban Az Istennő arcai címűt – amiről már írtam a honlapomon -, és néhány hete elkezdődött a filmbemutatók tartása szerte az országban. Mindenütt művész-közönség találkozó, beszélgetés is társul hozzá. Ám a Hope str.6. című film csakis a wimeon tekinthető meg! A cím alapján rá lehet keresni, és néhány dollárnak megfelelő árért megtekinthető.

Ajánlom mindenki figyelmébe, aki fontosnak tartja a szexuális kultúrát!

 

Sz. Mikus Edit szexológus

 

Az Istennő arcai – a tantráról egy film kapcsán

A nyár vége felé egy zártkörű vetítésen vettem részt Budapesten, ahol számomra egy nagyon kedves – szívemhez, érdeklődésemhez nagyon is közelálló – gondolatot dolgoztak fel a tantra szexualitásról. Már másodszorra találkoztam a témával foglalkozó stábbal és munkájukkal. Először 2015 őszén láttam a FOLYAMATOSAN SZERETNI című érdekes tantra-filmet a Shambaláról, majd idén 2017-ben, AZ ISTENNŐ ARCAI címűt, ami témájával nagyon sokat ígért.

19. Initiere.00_07_09_14.Still004

A pornográfiától a tantra szexig

A fenti címmel már többször tartottam előadást. Azt vallom, hogy a világ szexuális kultúrája a pornográfiától a tantra szexualitásig húzódó íven át található meg, ismerhető fel. A pornográfia az a szubkulturális elem, amelyre szükség van – ameddig fogyasztók vannak, addig gyártani is fogják -, a tantra pedig a szexuális kultúra magasiskolája. Az átlag ember szexualitása – és a társadalmak ez irányú kultúrája – pedig ezen az íven behatárolható attól függően, hogy érdeklődése melyik irányba húzta el jobban.

4k cine crop_0001_Sequence 40.00_03_49_14.Still000 másolatTudjuk, hogy a pornográfia – aminek túlfogyasztásából már függőségek is kialakultak – iszonyú rombolást végzett a polgári társadalmak szexuális szokásaiban, a gondolkozásban, az erkölcsben, ugyanakkor jövedelmező iparággá nőtte ki magát. (És ebből sajnos Magyarország is elég jelentős részt szakít ki magának…) Lassan már nemzedékek nőnek fel a pornó sugallta információkon alaposan félrevezetődve, mert azt hiszik, hogy az ott látottak a valóságot tükrözik, másolandók, és akik azt látták, már felvilágosultnak tekinthetik magukat. Óriási torzulásokat okoznak a léleknek, a tudatnak, majd a rosszul másolt szokások szerint a testnek is.

A fogyasztói társadalomba belopódzott pornó függőségről nagyszerű film született Don Jon címmel, a latin-amerikai ihletettségű művészfilm stáb pedig a pornó színészek lelki torzulásaira hívta fel a figyelmet úgy, hogy egyben kiutat is mutatott a tantra szexbe történő beavattatással. Minden gondolatával, szándékával mélységesen azonosulni tudok még akkor is, ha jelenleg hazánkban a tantra szex kultúra széleskörű elterjedéséhez nem érzem megfelelőnek a szellemi talajt. Ám vannak már figyelemre méltó törekvések, ezt népszerűsítő közösségek, rendezvények, melyek iránt az érdeklődés – örömteli módon – fokozott. Magam is résztvevője, előadója voltam az első hazai Intimitás Fesztiválnak, Tantra Fesztiválnak, vagy méltó módon ad helyet a témának az Everness Fesztivál is, melynek keretein belül meg lehet találni a tantra közösségek zömét.

19. Initiere.00_04_04_18.Still011

AZ ISTENNŐ ARCAI nemcsak ígéri a téma feldolgozását, hanem művészi színvonalon teszi is. Ugyan sokkal kevesebben vannak egy társadalomban azok, akik hivatásszerűen foglalkoznak a pornográfiával – színészek, stáb tagok -, mint az egyszerű közemberek, a filmek fogyasztói, mégis a megoldás – a tantra felé vezettetés – mindkét csoportnak szól. Sajnos azok (az egyébként is alacsony kultúrájú emberek), akik elsősorban fogyasztók, nehezen elképzelhető módon lehetnének átvezethetők egy spiritualitással átitatott tantra szexbe, mégis elővillan egy út, egy lehetőség arra, hogy az intimitásnak ez a már-már művészi formája elfogadhatóbb, követhetőbb legyen a jelenleginél.

4k cine crop_0009_Sequence 40.00_02_26_24.Still000

Nagyon szép mondanivaló, művészi köntösben, s közben megismerhetjük a tantrával történő beavatás fázisait, miképp az Istennő felemeli a pornósztárt a szenvedéséből, elfásultságából, a porból a tantra-istenek közé.

A nemzetközi stáb

IMG_8433A FOLYAMATOSAN SZERETNI bemutatójára úgy ültem be, hogy egy argentin filmet fogok látni, akik a magyarokkal együttműködve alkották meg a azt, s a producere is magyar – mindkét filmnél – Major Satwa Tamás (aki egyetemi tanulmányait Argentínában végezte). Mindkét film spanyolul beszélt (magyar felirattal), bemutatón angolul és spanyolul nyilatkoztak, a magyar stáb tagok is birtokolták a nyelveket. A rendezőnő is ugyanaz mindkét filmnél: Aghora Vidya, az objektív művészetet pártfogoló tantra-lélek.

AZ ISTENNŐ ARCAI után úgy fogalmaznék, hogy a rendezőnő latin-amerikai ihletettségű, Jancsó Miklós módszereire is szimbolikájára hajazó művésznő, aki képi kifejezésmódjában is eszembe juttatta a nemrég elhunyt magyar rendező géniuszt. Itt is úgy kellett megfejteni a megjelenő szimbólumokat, és összerakni végül a képet, hogy eljusson a tudatig és szívig, ám ez viszonylag könnyen ment. Találni benne egyszerű szimbólum rendszert – mint az emberi álarcaink levétele, s miután megmarad a saját arcunk, arról is alig akarjuk elhinni, hogy már nem álarc -, és egészen bonyolultat, ami magyarázatot kíván, mint az arany edény megtalálása, és számomra mókásat is, ahol a saját fogságából felszabaduló férfiú először alig tud felkászálódni a szabadság szimbólumát megjelenítő lóra, végül – a hazai kultúránkat szimbolizáló – puszta ötösön vágtat… (Nekem ez egy argentin fiútól nagyon furcsa volt, de látványos!)IMG_8408

A film a pornósokról szól és pornó filmforgatásokat mutat be anélkül, hogy a pornográfia egyetlen elemét is tartalmazná! Olyan finoman sikerült kikerülni, hogy legfeljebb a néző tudatában teremtődhetnek meg bizonyos képek, amit a kamera nem is mutat… Megmaradt művészi szinten, miközben a tantra-extázist magasztosítja.

Végülis – ahogy Major Tamás producertől megtudtam – Aghora Vidya tulajdonképpen román származású, Romániában sokkal hamarabb teret kapott a spiritualitás, mint nálunk, bár üldözték, de például a tantra tanok jóval hamarabb eljuthattak az emberekhez. Ott évtizedek óta oktatják a tantra jógát. (Persze, nem feltétlenül a prűd erdélyiekhez, bár itt jegyzem meg, hogy Jancsó Miklós családja is erdélyi, román-magyar eredetű volt.) A főszereplő nők Savari Vidyana argentin szinésznő, Amy White szintén, és a férfi főszereplő, az igazi macsós latin szerető Mateo Cruz Spanyolországban élő román férfi. Felfedezhetők a stábban még magyarok a produceren kívül is, és AZ ISTENNŐ ARCAI-t jórészt itthon forgatták. (Egészen jól elmentünk argentin helyszínnek is… Biztos nem véletlen, hogy az Evitát is Budapesten forgatták.) Láthatóan a nyelv nem okozott nehézséget, mert átfogta az egészet a közös szellemiség, a tantrikus, keleties gondolkozás, legyen szó argentinről, románról, magyarról. És ez a közös lélek adta meg a stáb erejét összefogását és sikerét.

Láthatják a filmet mások is?

Reméljük, hogy AZ ISTENNŐ ARCAI mihamarabb bekerül a mozikba is, de elsősorban művész mozik fogják vetíteni. Korhatárossá tették, ami elfogadható, bár a pornóhoz már az ügyes nagycsoportosok is hozzáférhetnek a neten, a szexualitást művészi módon bemutató filmnél meg harcolni kell azért, hogy legalább a középiskolás korosztály is láthassa. Érdemes megnézni ezt a filmet! Lehet róla beszélgetni, elindíthat mindenkit egy olyan út felé, amire már itthon is rátalálni, csak egy ici-pici spiritualitás kell hozzá, és az emberi lélek és test tisztelete a hús-vér aktussá csupaszodó pornóval szemben.

Ez év vége felé lehet keresni a programok közt, és mindenkinek jó szórakozást kívánok hozzá! Tegyék lehetővé, hogy minél többen láthassák!

4k cine crop_0000_Sequence 40.00_04_37_04.Still000

A filmbemutatóról távozva egy képeslapot adtak a kezünkbe, amin az alábbi vers idézet olvasható:

“Szépségnek birodalma a nő teste

Fenségesebb, mint a világ összes virágzó cseresznyefája

Vállai: két féhold, dereka, mint a tavaszi nyírfa.

Gyönyörű a Kedves, ragyogóbb, mint ezer Nap,

De ha a testét akarod, a Szépség halovány

suttogásánál egyéb nem jut el füledig.

Ha a hallhatatlan Ragyogásra vágysz, a nő lelkének

szimfóniáját kell meghallanod,

melynek hangjaitól zeng a világok magas kupolája.”

 

A főszereplő a már tantrikussá váló szeretkezésében ezt suttogja kedvese fülébe. Ki ne szeretne ilyet hallani, miközben a tantra-szex extázisába jut?

Íme a romantika új formája.

Sz. Mikus Edit (szexológus)

Filmelőzetes: https://tantra-ecstasy.com/films/las-caras-de-la-diosa/

Las caras de la diosa